Kölcsey Ferenc
  
 
Képtalálat a következőre: „kölcsey ferenc”
  
 
  • 1790. augusztus 8. Sződemeteren született -1838. augusztus 24. Szatmárcsekén halt meg.
  • Nemesi családból származott, édesapja Kölcsey Péter, édesanyja Bölöni Ágnes volt.
  • Bal szeme világát gyermekkori himlő következtében elveszítette.
  • Kölcseyt édesanyja már 6 évesen Debrecenbe küldte iskolába, ahol 14 éven át, 1809-ig tanult.
  • Kölcsey korán elvesztette szüleit: 6 éves volt mikor édesapja meghalt és 11 éves mikor édesanyja meghalt, ezután a háztartást Panni néni, a család régi, hű szolgája vezette, s gondját viselte mind neki, mind három testvérének.
  • 1813-ban költészetet tanult. 16 éves korában írta első verseit. Még 1805-ben, Csokonai Vitéz Mihály temetésén ismerkedett meg Kazinczyval, akinek barátsága nagy hatással volt rá. Nagyjából ettől az időtől fogva Kazinczy legfőbb oktatója és példaképe lett Kölcseynek.
  • 1809-ben befejezte tanulmányait a debreceni református kollégiumban, Pestre ment törvénygyakorlatra, azonban ügyvédi vizsgára már nem jelentkezett: feladta a jogi pályát az irodalomért. Álmosdra vonult vissza kis birtokára, s ott gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt. Mindemellett gondoskodott öccseiről is.
  • 1823. január 22-én fejezte be nagy költeményét, a Himnuszt - A mű eredeti kéziratát (Kölcsey sajátkezű aláírásával) az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
  
 
E napot ma a magyar kultúra napjaként ünnepeljük.
  
 
  • 1826-ban Pestre utazott, ahol megalapította az Élet és Literatura című folyóiratot.
  • Az 1829. évi tisztújításkor a megye főispánja, báró Vay Miklós Kölcseyt tiszteletbeli aljegyzőjévé tette, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága pedig Pozsonyban, 1830. november 17-én a nyelvtudományi osztály vidéki rendes tagjává nevezte ki.
  • Mint politikus a reformok híve volt, küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerűsített átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért.
  • 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapító tagja lett.
  • Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után 1838. augusztus 24-én meghalt.
  
     
 
A Himnusz a költő legnagyobb hatású verse, 1823-ban írta szatmárcsekei magányában.
  
       
 
Himnusz
  
The Hungarian National Anthem
 
         
 
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
  
O my God, the Magyar bless
With Thy plenty and good cheer!
With Thine aid his just cause press,
Where his foes to fight appear.
Fate, who for so long didst frown,
Bring him happy times and ways;
Atoning sorrow hath weighed down
Sins of past and future days.
  
         
 
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
  
By Thy help our fathers gained
Kárpát's proud and sacred height;
Here by Thee a home obtained
Heirs of Bendegúz, the knight.
Where're Danube's waters flow
And the streams of Tisza swell,
Árpád's children, Thou dost know,
Flourished and did prosper well.
  
         
 
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
  
For us let the golden grain
Grow upon the fields of Kún,
And let Nectar's silver rain
Ripen grapes of Tokay soon.
Thou our flags hast planted o'er
Forts where once wild Turks held sway;
Proud Vienna suffered sore
From King Mátyás' dark array.
  
         
 
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
  
But, alas! for our misdeed,
Anger rose within Thy breast,
And Thy lightnings Thou didst speed
From Thy thundering sky with zest.
Now the Mongol arrow flew
Over our devoted heads;
Or the Turkish yoke we knew,
Which a free-born nation dreads.
  
         
 
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
  
Oh, how often has the voice
Sounded of wild Osman's hordes,
When in songs they did rejoice
O'er our heroes' captured swords!
Yea, how often rose thy sons,
My fair land, upon thy sod,
And thou gavest to these sons,
Tombs within the breast they trod!
  
         
 
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
  
Though in caves pursued he lie,
Even there he fears attacks.
Coming forth the land to spy,
Even a home he finds he lacks.
Mountain, valego where he would,
Grief and sorrow all the same
Underneath a sea of blood
While above a sea of flame.
  
         
 
Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
  
'Neath the fort, a ruin now,
Joy and pleasure erst were found,
Only groans and sighs, I trow,
In its limits now abound.
But no freedom's flowers return
From the spilt blood of the dead,
And the tears of slavery burn,
Which the eyes of orphans shed.
  
         
 
Szánd meg, Isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
  
Pity, God, the Magyar, then,
Long by waves of danger tossed;
Help him by Thy strong hand when
He on grief's sea may be lost.
Fate, who for so long did frown,
Bring him happy times and ways;
Atoning sorrow hath weighed down
All the sins of all his days.
  
         
 
Cseke, 1823. január 22
      
         
 
The Hungarian National Anthem
 
 
The text of the Hungarian national anthem was written in 1823 by Ferenc Kölcsey (1790-1838), one of the great poets of the age of reform. It was first published in 1828 under the title Hymn.
  
     
 
The music was composed by the composer and conductor Ferenc Erkel (1810-1893) in 1844, when he won a contest to compose the national anthem. It was first performed in the National Theatre in Pest in 1844, but only adopted officially as the national anthem in 1903.
  
     
 
The Hymn has eight stanzas, although only the first is normally played or sung on official occasions. The translation made in 1881 by William N. Loew provides some inkling of the lyrics.
  
     
             
  A "HIMNUSZ" elérése a Youtube-on...        
             
             
  A "HIMNUSZ" (kórus által előadott) hanganyagát az alábbi linkre kattintva hallgathatja meg...          
         
           
             
  A "HIMNUSZ" (zenekar által előadott) hanganyagát az alábbi linkre kattintva hallgathatja meg...